Tizenkilencedik nap...

Van szájmaszkunk hála, és kaptunk is, melyet tovább adtunk időseinknek és a Bolla Árpád Szeretetotthonnak...és kapunk is majd felajánlást még...

És ma szembejött velem ez a kép...siketeknek találta ki egy fiatal lány...mert hogyan is "beszéljenek" egymással, ha nem látják a másik száját, mert a maszk kötelező viselet, ha kilép az utcára, ha valamire szüksége van...
Aki ismer, tudja, hogy a siketek életét is szívemen viselem....sokat lehettem a közösségeikben itthon és Németországban is...gyülekezetünkben siket imanapot is tartottunk már...nagyon mélyen érint minden ilyen találkozás...

És elgondolkoztam azon, hogy nekünk mit jelent a maszk...dünnyögünk alatta? Vagy csendben hálát adunk? Vagy igyekszünk megérteni a másikat? Vagy?

Helen Keller mondata most (is) sokat mondó válasz lehet:
"Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben..."

...növekszünk?...növekedjünk...szeretetben...együtt...Istennel..

Rákospalotai evangélikus Gyülekezet április 3

Please publish modules in offcanvas position.