(Urna)Temetés

A legnehezebb percekben, a búcsúzás fájdalmában is osztozunk a hozzánk betérő gyászoló családokkal együtt.

Csendes és meghitt asztalközösségben tudjuk megbeszélni a temetés napjának szomorú perceit.

Kérjük Önöket, hogy telefonon keressék lelkészeinket.

„Biztos vagyok abban,
hogy sem távolság,
sem halál,
avagy távollét
szét nem választhatja azokat,
kiket egy lélek éltet,
egy szeretet fűz össze.”

Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. (Jer  31,3)

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, –
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.