Mindig az első a nehéz....az első lépés, szó...de ma az első írás a tegnap után...2020. március idusa volt....a Kistemplomunkban halk beszélgetés....majd 10.00 órakor a harang mindannyiunkat csendre intett....minden más volt...de a templomunk harangja, az orgona hangja, a padok, az oltár, a böjti lilában pompázó oltár....ugyanaz volt...biztonságot, hitet és reménységet adó...Megszólaltak az énekek...imára kulcsolódtak a kezek...egy szívvel megvallott hitvallásunk....és jött az igehirdetés....más volt, de mégis ugyanaz....megerősített, utat mutatott, mint mindig...

És nem maradt el az emlékezés sem...egy szavalat...és közben egyszerre dobbanó kokárdák a szívek felett...és a Himnusz...más volt tegnap, de mégis ugyan úgy énekeltük....

Majd találkozunk...mondtuk egymásnak....idővel, és időben találkozunk, mert mindennek megvan a maga ideje....