Juhos utcai Kistemplom
A rákospalotai gyülekezet az 1700-as évek elején a csömöri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházhoz tartozott. Az akkori pestisjárvány ideje alatt sokan elhunytak, köztük az akkori lelkész is. Az ellenreformáció idején többé lelkészt nem kaphattak, sőt vallásszabadságukat templomukkal együtt elveszítették. A palotai hívek a fóti evangélikus gyülekezethez csatlakoztak.
Ez időben Fóton tekintetes Újalusi és Bohus evangélikus földesurak voltak, s ez utóbbi Palotát is bérelvén, ide „oskolatanítókat” hozott. Ezek között első volt Pozsitnai, kinek halála után Csér János következett, de – ahogyan korabeli jegyzőkönyveinkben olvassuk – „királyi parancs által hivatalától elmozdíttatván a palotai evangélikusok vallásuk szabad gyakorlását és oskolaépületüket is elvesztették”. Ezt követően a palotai evangélikus hívekről a dunakeszi római katolikus papok gondoskodtak, és bár az egyházi adót is oda kellett fizetniük, közben a cinkotai evangélikus gyülekezetbe jártak. 1774. április 11-en hivatalosan is a cinkotai anyagyülekezet leányegyháza lett 163 fővel.
A gyülekezet nehéz helyzetét csak az 1781-es „Türelmi rendelet” oldotta fel. 1791-ben iskolaépítésre kértek és kaptak engedélyt II. Lipót császártól, amely a gróf Galánthai Fekete Jánostól kapott telken 1793-ra fel is épült. Első tanítója Gados Ádám lett, aki közel negyed századon át a tanítás mellett más gyülekezeti szolgálatokat végzett. Az ő idejében 1802-ben készült el a gyülekezet első – 75 kg-os – harangja, amely az iskola és az imaház előtt felállított haranglábról hívogatta a gyülekezetet istentiszteletekre és áhítatokra. Utóda Meskó Mihály volt.
Ebben az időszakban a tanítás mellett minden egyházi szolgálat is szlovák nyelven hangzottel. Az 1820-as évek elején Dr. Molnár Károly cinkotai lelkész volt az első, aki magyar nyelven tartott istentiszteleteket, majd később Meskó Mihály az iskolai hitoktatást is magyar nyelven végezte.
Utóda 1826-tól a kiskőrösi születésű Simon Pál 1826-tól lett a gyülekezet „lévita-tanítója”, aki az egyre gyarapodó gyülekezetet templomépítésre buzdította. 1844-en határozták el, hogy erejükhöz mérten templomot fognak építeni, amelyhez az imaház, az iskola és a harangláb előtti telket ajándékba kapták gróf Károlyi Istvántól.
Az 1848-49- es szabadságharc leverését követően Bécsben egy olyan rendelet jelent meg, amely többek között az egyházak szabad önrendelkezési jogát is korlátozta, így csak 1855 tavaszán kezdődhetett meg a templomépítés, melyet még ugyanazon év november 18-án fel is szenteltek.
A templom külső és belső leírását az egykori jegyzőkönyv a következőképpen örökíti meg: „Hossza kilenc öl, szélessége öt öl, négy-négy ablak van oldalt, fala fehér, a templom cseréppel, a torony zsindellyel fedett. Belül három pad van a torony alatt, két sorjában huszonnégy pad a templomban, van meg két oldalpad és egy a lelkész részére. A bejárattal szemben van az oltár, ez téglából épült és égszínűre festett. Előtte félkörben fából készült s vörösre festett sorompó van, ennek közepén a keresztelőmedence. Az oltár fölött, vele egybeépítve van a szószék, rajta a Tíz parancsolat. A templom bejárata fölött egy márványtáblát helyeztek el a következő felirattal: „Isten imádására". A karzaton ekkor még nem volt orgona. Az iskola előtti haranglábról a harangot felvitték a toronyba. 1868-ban pedig még egy, 368,5 kg súlyú harangot is készíttettek.
