Új nap...új kegyelem....

Dávid Noénk az alábbi szép keresztet kérte a kezébe az asztali áldás előtt...
Évekkel ezelőtt Neuendettelsauban egy ökumenikus imanapon került hozzám...szinte a mindennapjaimban benne van...
Valahogy így érzem....ma is találkozom mindazokkal, akik akkor ott voltak velem - Brazíliából, Venezuelából, Indonéziából, Afrikából és sorolhatnám még...mintha mindannyiunkat átölelne ez a kereszt...és közben gondolataim arra a keresztre is rápillantottak, melyet együtt nézhettünk meg és állhattunk körül a gyülekezettel együtt egyik kirándulásunk alkalmával Káptalandombon Győrben... Mindenki Krisztusa keresztjét...
És akkor így mindenki itt volt abban az imádságban, melyet a reggeli napsütésben halkan mondtam el...Hála van a szívemben, hogy találkozhattunk ebben a csendességben....Nem vagyunk egyedül...Hiszen Ő mondja nekünk:

Bízzatok, Én vagyok, ne féljetek!