...még csendes minden...csak egy madár boldog csiripelése hallatszik...

Meggyújtottam a mécsesemet és elé raktam a fekete keretben lévő keresztet...temetek ma...búcsúzom együtt a gyászoló családdal egy édesapától...
....halk zongoraszó töri meg a csendemet...kell ott fent egy ország....szívem is átérezve a hiányt másképpen dobog...másként, de mégis ugyanúgy, ahogy már 13 éve lelkészként minden temetés előtt...mert Jézus ezt mondja nekem és a gyászolóknak: Én vagyok a feltámadás és az élet....
Kezem imára kulcsolódik....és összetalálkozik azokkal, akik most gyászolnak, temetnek, búcsúznak....akik a szolgálatra készülnek, hogy támaszai legyenek a reménytelenségben, a szomorúságban lévőknek...
Imám végén az Ámen után még egyszer még lassabban rebegem el:
LEGYEN MEG A TE AKARATOD, URAM...