Napsütés volt és nagy csend... Együtt voltunk, de mindenki megtartotta a kellő távolságot...

Egy szál fehér rózsát tettem (ahogy mindig is szoktam) a többi fehér szalaggal átkötött koszorú mellé...

Fiatal volt... Túl fiatal...

Túl sokat.... Mindenből túl sokat gondolunk, érzünk, akarunk, s közben elfelejtünk ÉLNI... El kellene kezdenünk...

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!