Az esti harangozás és "közös imádság" után még hosszasan néztem kis mécsesem lángját...csend volt körülöttem és közben szívemben azokra gondoltam, akik most vesztették el szeretteiket...akik most gyászolnak... akik nem tudják eltemetni halottaikat...

Utam így ma este az urnatemetőnkbe vezetett...
Meggyújtottam mécseseimet ott is...azok helyett is, akik most nem tudnak szeretteik sírhelyéhez elmenni...imádkoztam értük és velük együtt... És ennek az énekünknek dallama lüktetett szívemen keresztül:

Igen, Atyám, mert így kedves előtted,
Öröm vagy bánat ér, akármi gyász,
Kezed megáld mosolyt, borút vagy könnyet,
S a lelkem békén, csendben rád vigyáz.
(Evangélikus énekeskönyv 356.)