Ünnep van, vasárnap.
A harangok hangja
mind azt mondja:
Kicsik-nagyok, gyertek
Isten hajlékába,
A templomba!

Isten szeret minket:
Jézust adta nékünk,
Van ránk gondja
Hívó harangszóra
Siessünk örömmel
A templomba!

Zendüljön az ének!
Hallgassuk az igét
Imádkozva!
Hívó harangszóra
Siessünk mindnyájan
A templomba!

Túrmezei Erzsébet hívogató versének soraival várunk mindenkit szeretettel a Rákospalotai Evangélikus Nagytemplomba május 2-án 10.00 órakor kezdődő Istentiszteletünkre!

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad.
– Az Úr feltámadt – vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de, – tördelvén a titkok néma zárát, –
csak azt hiszem, mit megtapasztalok,
De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.
Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma,
értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.
S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről
lelket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalmát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!
Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet, s benn mennyei öröm.
E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sír felé menőt,
gyermeket vesztett zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.
– Az Úr feltámadt! – vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt…
– Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!
Bódás János

Uram, eléd hozzuk betegeinket,
vigasztalásért és gyógyulásért fohászkodunk.
Légy közel a szenvedőkhöz,
főleg a haldoklókhoz!
Vigasztald a szomorkodókat!
Adj bölcsességet és energiát az
orvosoknak és kutatóknak;
Erőt minden nővérnek és betegápolónak,
ehhez a különösen nagy terheléshez.
Imádkozunk azokért, akik szenvednek a pániktól.
Mindazokért, akiket legyőz a félelem.
Imádkozunk a viharban békességért, tisztánlátásért.
Imádkozunk azokért, akik nagy anyagi károkat szenvednek,
vagy ettől kell tartaniuk.
Jóságos Atyánk, mindenkit eléd hozunk, akiknek karanténban
kell lenniük, magányosak és senkit sem tudnak átölelni.
Töltsd el szívüket szelídségeddel,
és igen, kérünk azért, hogy ez a járvány
visszahúzódjon, a számok csökkenjenek
és újra minden a régi lehessen.
Tégy minket hálássá minden egészséges napunkért!
Ne engedd, hogy elfelejtsük, hogy az életünk ajándék.
Hogy egyszer meg fogunk halni és nem tudunk mindent kontrollálni.
Hogy csak TE vagy ÖRÖK!
Hogy az életben annyi lényegtelen dolog van,
ami gyakran túl hangosnak és fontosnak tűnik.
Tégy minket hálássá mindazért, amit krízisek nélkül
olyan könnyen figyelmen kívül hagyunk.
Bízunk Benned.
Köszönjük.
ÁMEN

SZABÓ KATALIN ANITA: PIETA
Tart még a karom fiam
sebeid lüktetnek szívemen,
ha kérdezné Isten, akarnám-e gyötörni,
kínban ölni lelkemet látni téged így:
azt felelném: akarom! Tart még,
tested nem teher, kezem közt lüktet
minden álmod, én hoztalak e létre,
és én is viszlek el.
Csak nézem hunyt szemed,
csókom sem ébreszt, de látom:
győztes vagy a létben,
győztes a halálon, csak én hajlok föléd
zokogva, könyörülsz-e rajtam: vesztes anyádon.
Még tartalak fiam, nem enged kezem,
csodát kapott a világ, de mi maradt nekem?
Hajlott hátam sújtaná bár korbács,
testeden ne húzna éket ütése,
gyűlölne, s szeretne inkább engem a sors,
neked még élned, élned kéne!
Fájdalmad tűrném, viselném,
adná az ég, mennyire szeretném!
Anyádnak lennem..! Mily gyötrelmes csoda
még egyszer tenném, ha megtehetném!
Még tartalak, még ölellek gyermekem,
fond magad köré karjaim! Bújj keblemre még,
hadd nyújtsak vigaszt, hadd csókoljam sebed,
adott az ég nekem egy gyermeket, s a világnak
egy embert, egy igazit.
Viszed bűnöm drága kincsem,
te feloldottad a világot bűneiért,
de én vagyok ki látva, szeretve, féltve,
s siratva téged mindért vezekeltem.