Szemet adtál, hogy meglássam a másik embert.
Fület adtál, hogy meghalljam a panaszát is.
Lábat adtál, hogy sorsos útját elkísérjem.
Kezet adtál, hogy elestében fölemeljem.
Szívet adtál, hogy befogadjam és szeressem.
Nem hiába ajándékoztál meg ezekkel.
Buzdíts, URAM, hogy használjam és megköszönjem.
Ámen.

Most vasárnap már 3. alkalommal közvetítjük élőben istentiszteleti alkalmunkat.
Virágvasárnap Ponicsán Erzsébet lelkésznő prédikációját hallhatják és nézhetik kedves Testvéreink a monitorok/képernyők előtt.

A megosztásokat köszönjük!
Erős vár a mi Istenünk!

Slang Anikó:

Hálás szívvel köszönöm
Minden lelkiismeretes egészségügyben dolgozónak

Áldd meg őket, édes Istenem, adj erőt nekik,
Akik mások betegség-keresztjét vállukra veszik.
Akik elfogadták hívásod ápolásra, gyógyításra,
s hittel teszik.
Minden egyes nap lelkük adják, szétosztják szíveik.
Áldás jár mindazoknak, végtelen csodálat.
Hálás beteg emberek könnyei értük imaként szállnak,
Azokért, akik gondoskodnak szeretettel,
S együtt élnek vállunkról levett terhekkel.
Úgy, hogy közben roskadnak, amit látni nem engednek.
A jó Isten adjon nekik erőt minden súlyos teherhez.
Akik tudják, elég egy jó szó, egy simogató biztató mosoly,
S máris enyhül a kín, a fájdalom.
Természetes nekik a gondoskodás,
Ott, hol szeretteink előtt az ajtót bezárják.
De nem maradunk mégsem egyedül, kétségbe esve,
Mint őrangyalok vigyáznak ránk minden bajtól megmentve.
S én előttük ezért fejet hajtok,
Hogy elfogadták a nehéz hivatást, hétköznappá téve minden ünnepnapot,
Hogy annyi méltatlan helyzetben is emberek tudnak maradni,
S a jó ügyért, a Gyógyításért mindent fel tudnak adni.
Kevés a szó, mi kimondani képes a hálát, amit érzek.
Háláld meg, Istenem, helyettem is, kérlek.

Nem csak engem gyógyító LELKIISMERETES egészségügyi dolgozónak hálából

Van szájmaszkunk hála, és kaptunk is, melyet tovább adtunk időseinknek és a Bolla Árpád Szeretetotthonnak...és kapunk is majd felajánlást még...

És ma szembejött velem ez a kép...siketeknek találta ki egy fiatal lány...mert hogyan is "beszéljenek" egymással, ha nem látják a másik száját, mert a maszk kötelező viselet, ha kilép az utcára, ha valamire szüksége van...
Aki ismer, tudja, hogy a siketek életét is szívemen viselem....sokat lehettem a közösségeikben itthon és Németországban is...gyülekezetünkben siket imanapot is tartottunk már...nagyon mélyen érint minden ilyen találkozás...

És elgondolkoztam azon, hogy nekünk mit jelent a maszk...dünnyögünk alatta? Vagy csendben hálát adunk? Vagy igyekszünk megérteni a másikat? Vagy?

Helen Keller mondata most (is) sokat mondó válasz lehet:
"Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben..."

...növekszünk?...növekedjünk...szeretetben...együtt...Istennel..