Most vasárnap már 3. alkalommal közvetítjük élőben istentiszteleti alkalmunkat.
Virágvasárnap Ponicsán Erzsébet lelkésznő prédikációját hallhatják és nézhetik kedves Testvéreink a monitorok/képernyők előtt.
A megosztásokat köszönjük!
Erős vár a mi Istenünk!
Van szájmaszkunk hála, és kaptunk is, melyet tovább adtunk időseinknek és a Bolla Árpád Szeretetotthonnak...és kapunk is majd felajánlást még...
És ma szembejött velem ez a kép...siketeknek találta ki egy fiatal lány...mert hogyan is "beszéljenek" egymással, ha nem látják a másik száját, mert a maszk kötelező viselet, ha kilép az utcára, ha valamire szüksége van...
Aki ismer, tudja, hogy a siketek életét is szívemen viselem....sokat lehettem a közösségeikben itthon és Németországban is...gyülekezetünkben siket imanapot is tartottunk már...nagyon mélyen érint minden ilyen találkozás...
És elgondolkoztam azon, hogy nekünk mit jelent a maszk...dünnyögünk alatta? Vagy csendben hálát adunk? Vagy igyekszünk megérteni a másikat? Vagy?
Helen Keller mondata most (is) sokat mondó válasz lehet:
"Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben..."
...növekszünk?...növekedjünk...szeretetben...együtt...Istennel..
..Reá "kéklőn" mosolyog az ég...
Ma is mindannyiunkra kéklőn mosolygott az ég, nemcsak Luther-rózsánk kis verséből, hanem az emberek sokaságának szívéből...
Április 2. nem csak egy nap a naptárunkban...hanem az autizmus világnapja...
A képen látható karkötőt nekem készítette az egyik kis hittanosom, melyet ma ismét viseltem...ő tervezte meg, ő formálta meg kis kezeivel és ő festette be kék színre...egyformák ezek a kis kövek, de mégis mindegyik mintha más lenne...így szép, így kerek, így vannak egymás mellett...és mi kötötte össze őket?
A SZERETET....
Egy szép énekünk sorai is ezt tükrözi:
A másik ember más, mint én, Akárhol él a föld színén. És mégis ember mindahány - A levél mind levél a fán.
Ha Krisztus Lelke egyesít, Bontsuk ki bátran színeit! De minden szín dicsérje őt Vonzón a nagy világ előtt!
(Evangélikus Énekeskönyv 472. énekének 1. és 4. verse)
Este 7 órakor ismét megszólaltak harangjaink... Hogy együtt legyünk... Hogy érezzük, nem vagyunk egyedül...
Bementem az üres templomunkba, és az oltár előtti térdeplőn összekulcsoltam én is kezeimet....
Az ámen után ez a dal férkőzött be a szívembe....
Későre jár, elég volt már
A napnak terhét hordani,
A sok üres szót mondani,
Későre jár, az otthon vár.
Örök lakásom nincs nekem,
Ahol Te vagy, ott a helyem,
Ó, igen, oh igen...
Későre jár.....
