...még csendes minden...csak egy madár boldog csiripelése hallatszik...

Meggyújtottam a mécsesemet és elé raktam a fekete keretben lévő keresztet...temetek ma...búcsúzom együtt a gyászoló családdal egy édesapától...
....halk zongoraszó töri meg a csendemet...kell ott fent egy ország....szívem is átérezve a hiányt másképpen dobog...másként, de mégis ugyanúgy, ahogy már 13 éve lelkészként minden temetés előtt...mert Jézus ezt mondja nekem és a gyászolóknak: Én vagyok a feltámadás és az élet....
Kezem imára kulcsolódik....és összetalálkozik azokkal, akik most gyászolnak, temetnek, búcsúznak....akik a szolgálatra készülnek, hogy támaszai legyenek a reménytelenségben, a szomorúságban lévőknek...
Imám végén az Ámen után még egyszer még lassabban rebegem el:
LEGYEN MEG A TE AKARATOD, URAM...

Mindig az első a nehéz....az első lépés, szó...de ma az első írás a tegnap után...2020. március idusa volt....a Kistemplomunkban halk beszélgetés....majd 10.00 órakor a harang mindannyiunkat csendre intett....minden más volt...de a templomunk harangja, az orgona hangja, a padok, az oltár, a böjti lilában pompázó oltár....ugyanaz volt...biztonságot, hitet és reménységet adó...Megszólaltak az énekek...imára kulcsolódtak a kezek...egy szívvel megvallott hitvallásunk....és jött az igehirdetés....más volt, de mégis ugyanaz....megerősített, utat mutatott, mint mindig...

És nem maradt el az emlékezés sem...egy szavalat...és közben egyszerre dobbanó kokárdák a szívek felett...és a Himnusz...más volt tegnap, de mégis ugyan úgy énekeltük....

Majd találkozunk...mondtuk egymásnak....idővel, és időben találkozunk, mert mindennek megvan a maga ideje....

Új nap...új kegyelem....

Dávid Noénk az alábbi szép keresztet kérte a kezébe az asztali áldás előtt...
Évekkel ezelőtt Neuendettelsauban egy ökumenikus imanapon került hozzám...szinte a mindennapjaimban benne van...
Valahogy így érzem....ma is találkozom mindazokkal, akik akkor ott voltak velem - Brazíliából, Venezuelából, Indonéziából, Afrikából és sorolhatnám még...mintha mindannyiunkat átölelne ez a kereszt...és közben gondolataim arra a keresztre is rápillantottak, melyet együtt nézhettünk meg és állhattunk körül a gyülekezettel együtt egyik kirándulásunk alkalmával Káptalandombon Győrben... Mindenki Krisztusa keresztjét...
És akkor így mindenki itt volt abban az imádságban, melyet a reggeli napsütésben halkan mondtam el...Hála van a szívemben, hogy találkozhattunk ebben a csendességben....Nem vagyunk egyedül...Hiszen Ő mondja nekünk:

Bízzatok, Én vagyok, ne féljetek!

Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére.
(Rm, 15,7)

Kérjük idős gyülekezeti testvéreinket, hívják gyülekezetünk önkéntes tagjait, akik segítséget nyújthatnak bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban és bármiben, ahova nehézkes eljutni ebben az időszakban!
Egymás terhét így is meg tudjuk könnyebbíteni, ha hagyjuk magunkat felkarolni!

Dudás György felügyelő: 20/917-9156
Konyhás Béla presbiter: 20/9839649
Szűcsné Bogár Judit presbiter: 1/306-7686
Ponicsán Erzsébet lelkész: 20/824-4699