Szívig ható könnyes szemek... Remegő kézzel kinyitott ajtók... Szeretetteljes mosolyok találkozása.... Ez volt ma... az ötödik nap reggelén..

Isten előtt ismert Testvéreink adományaiból ma gyülekezetünk legidősebb tagjainak "szeretetcsomagokat" tudtunk eljuttatni...

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. (Jakab 1,17)

...még csendes minden...csak egy madár boldog csiripelése hallatszik...

Meggyújtottam a mécsesemet és elé raktam a fekete keretben lévő keresztet...temetek ma...búcsúzom együtt a gyászoló családdal egy édesapától...
....halk zongoraszó töri meg a csendemet...kell ott fent egy ország....szívem is átérezve a hiányt másképpen dobog...másként, de mégis ugyanúgy, ahogy már 13 éve lelkészként minden temetés előtt...mert Jézus ezt mondja nekem és a gyászolóknak: Én vagyok a feltámadás és az élet....
Kezem imára kulcsolódik....és összetalálkozik azokkal, akik most gyászolnak, temetnek, búcsúznak....akik a szolgálatra készülnek, hogy támaszai legyenek a reménytelenségben, a szomorúságban lévőknek...
Imám végén az Ámen után még egyszer még lassabban rebegem el:
LEGYEN MEG A TE AKARATOD, URAM...

Ady Endre után...

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének....
Az én kedves kis Rákospalotám házaiban
Imába és éneklésbe kezd minden lélek...

...negyedik nap...és egyben a második nap, hogy este 7 órakor találkozunk a Nagytemplomunk harangjának imára hívó kongásában és a balkon éneklés dallamaiban...csoda történik...láthatatlanul de annál nagyobb e

rővel üt rést szívekbe, összekulcsolt kezek közé az áldás...

Érezzétek és lássátok meg, hogy

 jó az Úr!
Boldog az az ember, aki Ő benne bízik.

Új nap...új kegyelem....

Dávid Noénk az alábbi szép keresztet kérte a kezébe az asztali áldás előtt...
Évekkel ezelőtt Neuendettelsauban egy ökumenikus imanapon került hozzám...szinte a mindennapjaimban benne van...
Valahogy így érzem....ma is találkozom mindazokkal, akik akkor ott voltak velem - Brazíliából, Venezuelából, Indonéziából, Afrikából és sorolhatnám még...mintha mindannyiunkat átölelne ez a kereszt...és közben gondolataim arra a keresztre is rápillantottak, melyet együtt nézhettünk meg és állhattunk körül a gyülekezettel együtt egyik kirándulásunk alkalmával Káptalandombon Győrben... Mindenki Krisztusa keresztjét...
És akkor így mindenki itt volt abban az imádságban, melyet a reggeli napsütésben halkan mondtam el...Hála van a szívemben, hogy találkozhattunk ebben a csendességben....Nem vagyunk egyedül...Hiszen Ő mondja nekünk:

Bízzatok, Én vagyok, ne féljetek!