Szavak helyett...

Gyülekezetünk egyik presbiter testvérének saját verse...

A vírus

Ó, - te zajos világ, - dühöngő vágta
Vad rohanás – s körötte porvihar
Mi az élet színterét már jól megrágta
Árvizek – tűzvész, hol az élet kihal
...és egy kis gomolygó sárga köd
Kezd elterjedni az emberek közt
Jó messze innét a népes Ázsiából
Elég távolnak tűnt szeretett hazánktól
Azt hittük, erre sosem jut el
Tartanunk nem kell veszedelemmel.
És itt van; - folytogat.
Terjed és nyomul, mert láthatatlan ez
Gyanútlan embereket prédaként megszerez
Apró vírus cseppjei álnokul megsebez.

Hiába küzd ellene az orvosok hada
E démoni fertőnek van a diadala
Kisértet ez. Előtte nincs határ
Riadt emberek, - téboly és halál
A józan ész, itt és most megáll
Megáll; - és megtorpan.
Nincs dühöngő vágta, - porvihar – rohanás
Csendesül az utca, - elül a szórakozás
Bezárt óvodák, iskolák, üzletek
Színházak, mozik és népszerű épületek.
És a Templomok sem kivételek.

A miénk sem az, bíz igaz
Igaz ugyan, - igaz, mindkettő zárva
Megpróbál minket is a vírusnak járványa
De Istennek igéje nem lehet bezárva :
Árad a harangszó Rákospalotára!
A hívőknek kondul meg most minden este
Hogy közös imára szólítsa őket rendre
Zendülj harang, - zengj és szólalj csak egyre
„Kondulj” csak rá az emberekre
Mert az igazi vírus már fertőzött sokakat
Mikor a Világ vonzástól jártak bűnös utakat
Meglehet, - tán mennének gyónni, s egy imára
Ám most azt látják, nem tudnak, a templom zárva
De az jusson eszükbe, hogy volt előttük is kitárva
Hívő közösségek, s emberek, mind
E mostani válság mindenkit arra int
Figyeljünk Istenre, - figyeljünk egymásra
Több időt szánjunk átfogó imára
Hogy sokunkat fogadja majd Templomunk oltára!

Napsütés volt és nagy csend... Együtt voltunk, de mindenki megtartotta a kellő távolságot...

Egy szál fehér rózsát tettem (ahogy mindig is szoktam) a többi fehér szalaggal átkötött koszorú mellé...

Fiatal volt... Túl fiatal...

Túl sokat.... Mindenből túl sokat gondolunk, érzünk, akarunk, s közben elfelejtünk ÉLNI... El kellene kezdenünk...

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

Ahol, akárhol,
akárki imádkozik,
az a hely: templom. (F. Á.)

Minden este 7 óra a napnak egy igazán különleges órája... Mindannyian otthonainkban vagyunk és mégis találkozunk... Megszólal Nagytemplomunk harangja és közben a balkonéneklés csodaszép dallamai találkoznak az égben és a szívekben...
Találkozunk?... Találkozunk... Találkozzunk!
Lélekben együtt vagyunk!
💒👏🎼🎶

Fotó: Moór Dávid

... csendes volt a mai nap... És ebben a csendben emlékeztünk... És kicsit talán még csendesebben ünnepeltünk....és csendben csodálkoztunk az ablakban ülve a csendes hópelyhek táncán...ahogy egymás mellett csendesen, beleolvadnak... elolvadnak a vízzel telített földbe...

... Tanulhatnánk tőlük...legfőképpen a csendet...

Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik.
(J. R.)