Szavak helyett...
Gyülekezetünk egyik presbiter testvérének saját verse...
A vírus
Ó, - te zajos világ, - dühöngő vágta
Vad rohanás – s körötte porvihar
Mi az élet színterét már jól megrágta
Árvizek – tűzvész, hol az élet kihal
...és egy kis gomolygó sárga köd
Kezd elterjedni az emberek közt
Jó messze innét a népes Ázsiából
Elég távolnak tűnt szeretett hazánktól
Azt hittük, erre sosem jut el
Tartanunk nem kell veszedelemmel.
És itt van; - folytogat.
Terjed és nyomul, mert láthatatlan ez
Gyanútlan embereket prédaként megszerez
Apró vírus cseppjei álnokul megsebez.
Hiába küzd ellene az orvosok hada
E démoni fertőnek van a diadala
Kisértet ez. Előtte nincs határ
Riadt emberek, - téboly és halál
A józan ész, itt és most megáll
Megáll; - és megtorpan.
Nincs dühöngő vágta, - porvihar – rohanás
Csendesül az utca, - elül a szórakozás
Bezárt óvodák, iskolák, üzletek
Színházak, mozik és népszerű épületek.
És a Templomok sem kivételek.
A miénk sem az, bíz igaz
Igaz ugyan, - igaz, mindkettő zárva
Megpróbál minket is a vírusnak járványa
De Istennek igéje nem lehet bezárva :
Árad a harangszó Rákospalotára!
A hívőknek kondul meg most minden este
Hogy közös imára szólítsa őket rendre
Zendülj harang, - zengj és szólalj csak egyre
„Kondulj” csak rá az emberekre
Mert az igazi vírus már fertőzött sokakat
Mikor a Világ vonzástól jártak bűnös utakat
Meglehet, - tán mennének gyónni, s egy imára
Ám most azt látják, nem tudnak, a templom zárva
De az jusson eszükbe, hogy volt előttük is kitárva
Hívő közösségek, s emberek, mind
E mostani válság mindenkit arra int
Figyeljünk Istenre, - figyeljünk egymásra
Több időt szánjunk átfogó imára
Hogy sokunkat fogadja majd Templomunk oltára!
